A pálinka hosszú évszázadok óta részét képezi az emberiség globális kultúrájának. Ehhez persze el kell felejtenünk a pálinka mai jelentését, ami kizárólag magyar gyümölcsből, további adalékanyagok hozzáadása nélkül, Magyarországon lepárlással készített és palackozott égetett szeszeket takar, előbb minisztériumi, majd európai definíció szerint is.
Kis túlzással, hosszú évekkel ezelőtt még a mongolok tejből erjesztett italát, a kumiszt, illetve minden lepárlással készített italt „külföldi” vagy „másfajta” pálinkának is hívtak. A magyarok számára viszont a pálinka mindig is magától értetődően gyümölcsből készült és ez mára kőbe is lett vésve.
Bár a pálinkafőzés korábban földesúri, majd állami előjoggá vált, a paraszti főzés és a paraszti pálinkázás kultúrája határozza meg a magyar közgondolkodást. Ebből ered például az a tévhit is, hogy pálinkát csak lehullott gyümölcsből illik és szabad főzni. A magukra adó főnemesi, királyi főzdék évszázadokkal ezelőtt is kizárólag tökéletes minőségű, evésre legalkalmasabb gyümölcsből készítettek pálinkát, tiszta lepárlással, hozzáadott anyagok nélkül. A paraszti, illetve a házi zugfőzdékben az elhullott gyümölcsöt takarékosság okán főzték meg pálinkának, miután korábban elfogyasztottak minden egészséges, leszüretelt termést.
A XX. század második felében aztán meg is szűntek a minőségi pálinkafőzés feltételei, igény és minőségi termelői kapacitás hiányában, így két emberöltő alatt a paraszti főzés és a paraszti fogyasztás töltötte fel a magyar pálinkakultúrát. Ennek csodás és gazdag lingvisztikai öröksége vitathatatlan. Elég a peláviz, a kukolló, az öregelés, a sárkány, a votykásfazék és a butella kifejezésekre gondolni – a boszorkányfingról nem is beszélve – és a butellákon kialakult népies feliratköltészet szépséges és romantikus hagyományára is.
Szintén paraszti és egyben középkori örökség a pálinkára orvosságként tekinteni. Előbbi oka, hogy a szegény paraszti családokban valódi orvosság nem, csak féltve őrzött és már a reggeli munkához is életerőt adó pálinka volt fellelhető gyógyszerként, a középkorban pedig az élettani folyamatokra gyakorolt egyértelmű hatása miatt kapta az élet vize nevet, mely máig él az európai közösségi tudatban.
A házi pálinka és a házi pálinkafőzés létjogosultsága ma is él, de az utóbbi évekre szerencsére rögzültek a minőségi pálinkakészítés feltételei. Elérhetővé vált a költséges és kifinomult technológia és kialakult egy igényes és fizetőképes fogyasztói kör, akiknek köszönhetően a minőségi pálinkák piaca olyan hirtelen, szinte robbanásszerűen nőtt meg, magával vonva a termékek minőségének rohamos javulását.
A pálinkafogyasztás kezd arra a minőségi szintre emelkedni, ahová a készítéskor keletkező hozzáadott érték predesztinálja, és egyre többen fogyasztják szintén jó minőségű whiskey, vodka, vagy cognac helyett, hiszen élvezeti értékében egyiktől sem marad el. Egy 1 liter 40 % alkoholtartalmú vodka előállításához 1,5-2 kg gabona, míg 1 liter ugyanilyen alkoholtartalmú gönci barackpálinka elkészítéséhez 8-10 kg gyümölcs szükséges, ami pedig mindent meg is magyaráz.
