Gönc vidékének jellegzetes pálinkája a gönci barackpálinka, amely kajszibarackból készül. Ha azonban ennél precízebbek szeretnénk lenni, akkor azt is megjegyezzük, hogy a legtöbb esetben ez a magyar kajszit jelenti, amelyet egyéb olyan jóváhagyott fajták egészíthetnek ki, mint a gönci magyar kajszi, a ceglédi bíborkajszi vagy a pannónia.
A termék előállításához felhasznált nyersanyag
A földrajzi eredettvédett gönci barackpálinkát az úgynevezett gönci termelési körzetben készítik. Az eredetvédelem lényege, hogy egy bizonyos terméket egy meghatározott területen lehet csak elkészíteni, mert ott kiemelkedően jók számára a természeti körülmények, valamint rendelkezésre állnak történelmi tapasztalatok.
Ez azt jelenti, hogy nem csak az alapanyagot termelik itt, de a lepárlásra és a palackozásra is itt kerül sor. A körülhatárolt vidéket pontosan 45 település alkotja, amelyek közé tartozik többek között Gönc, Vizsoly, Boldogkőváralja, Tállya és Szerencs is.
A “Gönci” eredetmegjelöléssel ellátott barackpálinka alapanyaga a kajszibarack, amely Gönc vidékének egyik jellegzetes gyümölcse. A termelési körzetben elsősorban a Magyar kajszit termesztik, amely mellett megtalálhatók a telepítésre jóváhagyott egyéb fajták (pl. a Gönci magyar kajszi, a Ceglédi bíborkajszi, a Pannónia stb.) is.
Az alapanyagnak fajtaazonosnak, kellően érettnek, romló hibától és idegen anyagtól mentesnek kell lennie. Zöld, penészes vagy rothadt gyümölcsöt a tétel nem tartalmazhat. A gönci barackpálinka különlegességét, kiváló minőségét a klimatikus viszonyok, a kedvező alapanyag ellátás, a hagyományok őrzése, valamint a technológia szigorú betartása együttesen biztosítják.
A pálinka és a földrajzi környezet kapcsolata
A Göncön és környékén termesztett kiváló minőségű magyar kajszibarack fajtán kívül nagyon fontosak a termesztés kedvező ökológiai tényezői.
A természeti adottságokat vizsgálva, a vidékről tudni illik, hogy – szakkifejezéssel élve – a terület mélynyugalmi időszaka rövid és a télvégi hőmérsékletingadozás alacsony. Azaz, nem fenyegeti a gyümölcsfákat télen a kifagyás veszélye valamint a kora tavasz is viszonylag biztonságosnak mondható. Évente átlagosan 1800-1900 órán át süt a nap errefelé és 500-600 milliméternyi csapadék esik.
A magyar kajszi már a XVI. században hírnevet szerzett Európában. A „kajszi-baraczk” név 1667-ben Lippay János munkájában jelenik meg először, a sárgabarack fajták egyéb elnevezései után. A XIX. század második fele már a magyar kajszi igazi fellendülésének korszaka volt. Ezt – hasonlóan Gönchöz és környékéhez – több, általánosan ható gazdasági tényező is segítette. A mezőgazdaság, különösen a paraszti réteg lassú polgárosodása, a megerősödő piac mindenütt erősítette a lokális gyümölcskultúrákat.
Tekintettel arra, hogy a gönci barackpálinka hazája egybeesik a Tokaji borvidékkel, a történeti összefonódások nem meglepőek. A filoxéra néven ismertté vált szőlőgyökértetű, amely a XIX. század végén XX. század elején végigsöpört Európán, elpusztítva a hegyvidéki szőlők túlnyomó többségét, sokat lendített más gyümölcsök elterjedésén. Az elpusztult szőlők helyére ugyanis sokféle gyümölcsfát ültettek. A dombvidékek lejtőit átengedték a gyümölcsfáknak.
Korponay János említette először 1871-ben, hogy Gönc és környéke híres a kajszibarackjáról, amit akkor “szép mennyiségben” termesztettek. A baracktermelés igazi felfutása azonban az 1880-90-es években kezdődött. Az 1890-es években a kajszi még jobbára házkerti gyümölcs Magyarországon. 1895-ben Gönc 17.597 gyümölcsfájából még csak 1.272 darab volt a kajszi.
Lényegében az egész régi Abaúj vármegyei szőlő- és borkultúrát leváltotta a filoxéra után a megerősödő gyümölcstermesztés. Ez az időszak volt az, amikor a tudatos tenyésztői tevékenység és a vidéken létrehozott faiskolák hatására megformálódott a legnagyobb gyümölcsű magyar kajszi, a gönci kajszi tájjellegű fajta kiválasztása és hasznosítása.
A gönci kajszi márkanévként az 50-es, 60-as évekre lett ismert, majd tovább növekedett a rajongótábora a 70-es évektől, ami jobbára a belőle készült pálinka nagyobb volumenű előállításának és kereskedelmének volt a következménye. A gönci barack 1976-ban lett elismert fajta Magyarországon, a Gönci barackpálinka pedig 2002-ben kapta meg a különleges földrajzi eredetvédett státuszt, amely ezt a pálinkát is a Magyarországon összesen nyolc eredetvédett pálinka közé emeli.
A hazai kajszibarack termőtájak is átrendeződtek az utóbbi években, a kecskeméti térségből egyre jobban az abaúji vidékre települt át a termesztés. Országosan 5000 hektár kajsziültetvényt jegyez a hazai statisztika, és ebből a gönci barack termőhelyén terem az országos termés 40%-a.
