• II. Hungarikum Fesztivál Balatonalmádi 2010. július 29. – augusztus 3.
• Almádi Pálinka Napok Balatonalmádi 2010. augusztus 26 – 29.

Várunk első oklevélben Castrum Boldua néven szerepel, 1282-ben egy III. Endre által kiállított oklevél alapján. Majd nevezték Bolduakev, Bodókheő, Bodókő várának és végül Boldogkő vára lett. A néphagyomány egy Bodó nevű aszalómestertől származtatja, aki IV Bélát menekítette meg az üldöző tatárok elől.

Boldogkő várát IV. Béla király engedélyével építette fel a Tomaj nembeli Jaak fia Tyba ispán vagy családjának egyik tagja. IV. László király 1282-ben szerezte meg csere útján. Várnagyát 1300-ból ismerjük, Jánosnak hívták és Amadé nádor alpári jobbágyainak ügyében járt el. Az Árpád-ház kihalása után az Amadék birtoka lett, akik Csák Máté pártján álltak. Károly Róbert király azonban 1312-ben a Rozgonyi csatában legyőzte őket, és birtokait, köztük Boldogkő várát is elvette, amelyet az anjou párti Drugeth családnak adományozott úgy, hogy benne királyi várnagyot tartott. Feltehetően ez a pompaszerető Drugeth család építette meg ebben az időben a felső vár többi részét is (az öregtoronyhoz kapcsolódó palotaszárnyat és az azt védő hasáb alakú tornyot).

Nagyításhoz kattintson a képre!1388-ban Zsigmond király elzálogosította Czudar Péternek, majd 1396-ban az ő özvegyének és fiának. Boldogkő a hozzá tartozó uradalommal együtt 1427-1453 között Brankovics György szerb despota birtokába került, Tállya, Tokaj településekkel, Regéc és Munkács várakkal együtt.

Mátyás az 1456-ban ismét királyi birtokká lett várat 1461-ben Parlagi Pál és László testvéreknek adományozta, majd 1476-ban 3000.- és továbbá 1500.- Forintért Kassa városának zálogosította el. Kassa Mátyás kérésére Szapolyai Imrének engedte át a várat és uradalmát, de 1471-ben már újra a király birtokába került. Később a Szapolyai családé lett. A várat a mohácsi vész előtt Szapolyai János, Tomori István fiának, Györgynek adományozta keresztszülői ajándék címén.

A XV. században tovább bővítették a várat két szakaszban. A déli oldalon szabálytalan négyszög alakú tornyot emeltek, amelyhez palánkfal csatlakozott. Majd megépült a patkó alakú kaputorony a csatlakozó védőfallal, s a keleti oldalról a palotát övező külső fal. Mohács után, a kettős királyság alatt gyakran cserélt gazdát, hol Ferdinánd, hol pedig János király birtokába volt. A várat 1527-ben a Ferdinánd-párti Báthori István szerezte meg, de rövid idő múlva Szapolyai János ostromolta, és 1528-ban Regéc várával együtt elfoglalta. Ferdinánd még ebben az évben visszavette, de 1530-ban már ismét János királyé lett. Ez év augusztusában Serédi Gáspár csapatai egyesülve Bebek Ferenc seregével, Szapolyai hadait megverve Boldogkő várát is ostromolta, de hat hét után kénytelenek voltak eredménytelenül elvonulni.

Okleveleink szerint 1530-ban Tomori Egyed birtokában volt, akitől ebben az évben vásárolta meg Martinuzzi Fráter György bíboros. Nem sokáig birtokolta azonban, mert 1537-ben ismét a császáriak foglalták el. 1542-ben Ferdinánd ismét eladományozta, illetve elcserélte Gyula váráért Patóchy Ferenccel. Patóchy Zsófia nevű leánya a hírhedt Bebek Györgyhöz ment feleségül, így a vár is a Bebek család kezére került. A Bebek família a kor leghíresebb, sőt leghírhedtebb családjai közé tartozik. Vagyonukat eredetileg bányaművelésből szerezték. Általában vitéz katonák, de semmiféle cselszövéstől, bűntől nem riadnak vissza. Boldogkő várában feltételezhetően pénzhamisítással is foglalkoztak.

Bebek György 1560-ban Sárközy Mihállyal cserélte el a várat az elfogott török vezérért, Amhet pasáért. A Sárközy család 1578 előtt adta el a Boldogkőt a Serényieknek, mely adásvételt II. Rudolf is megerősítette az 1578-ban kiadott oklevelével.

Ebben az időszakban káplánkodott Boldogkőn a magyar reformáció egyik kiemelkedő alakja Dévai Bíró Mátyás a későbbi “magyar Luther”. Balassi Bálintnak is kapcsolata volt a tájjal, hiszen Mezőzomboron szőlővel rendelkezett. 1584-ben egy Szikszóról, 1585-ben pedig Abaújszántóról kelt levele maradt fenn. Bizonyos, hogy Boldogkő várában is többször tartózkodott, többek között itt írta a Borivóknak való című versét.

Pár nyugalmas évtized után 1612-ben Palochay Horváth György a mai Lengyelország területén lévő Nedec vár ura vásárolja meg Serényi Ferenctől. Rövid ideig, 1627-ben Szikszay Mátyásé, 1630-ban Várkonyi Jánosé, de nem sokkal ezután visszakerült a Palochay család kezébe.

I. Rákóczi György birtoka lett 1644-ben, majd 1671-ben újra Palochayaké lett a vár, ez évben a híres művész és tudós Szelepcsényi György, esztergomi érseknek adta le. Ekkor készült az első és részletes inventárium a várról, melynek eredeti példánya ma is megvan a boldogkőváraljai római katolikus plébánián. Szelepcsényi 1685-ben bekövetkezett haláláig ura volt Boldogkőnek, melyet ez idő alatt több ízben ostromoltak eredménytelenül, így például 1674-ben a bujdosó kurucok is. A vár porkolábja ebben az időben Vatay Péter volt, egy tizedessel és kilenc hajdúval. Annak ellenére, hogy a vár védői ellenálltak, és mint helyőrségének kis létszáma is mutatja komoly hadászati jelentősége már nem volt, a bécsiek 1676-ban Fűzér, Szerencs, Kisvárda mellett Boldogkőt is robbantani kezdték, szerencsére komolyabb károkat nem okoztak. Tököly Imre, aki 1678-ban lett az elégedetlenek vezére , beveszi Szikszót, Putnokot, Szádvárt és Boldogkőt is, diadalmasan vonul be Szerencsre, övé lesz Tállya és Tarcal, de mind ez rövid életű, 1683 körül a felkelés összeomlik. A vár múltjának feltárása szempontjából viszont igen fontos, hogy Tököly rendeletére 1682. augusztus 18-án ismét, ezúttal sokkal részletesebben összeírják Boldogkő berendezését. Inventarium Arcis Donor Boldogh Keö címen.

Szelepcsényi halálakor a boldogkői várat 1685-ben az esztergomi káptalan szerezte meg, de 1697-ben a labanc csapatok birtokolták. I. Lipót király parancsára 1701-1702 között e várat is robbantották és lakhatatlanná tették a császáriak. Az esztergomi főkáptalantól 1715-ben a lőcsei jezsuiták kapták meg, akik a még ép helyiségekben gabonát tároltak. Tőlük vásárolta meg 1753-ban Péchújfalusi Péchy Gábor királyi tanácsos. A család azonban nem a várban lakott, hanem a faluban egy kúriában.

A megrongálódott várban helyreállítási munkákat végeztek. A kiszakadt falrészeket befalazták, a leomlottakat felmagasítottak és a bejáratokat, ablaknyílásokat téglával csúcsívesre építették át. Sajnos így a neogótikus stílusban kijavított várban emiatt több helyen már nem állapítható meg az eredeti középkori ajtó – és ablaknyílások helye.

A vár házasság útján 1890-ben a Zichy család birtokába került, az ő tulajdonuk volt 1945-ig. 1945 után kerül állami tulajdonba. A vár régészeti feltárása 1963-ban indult meg K. Végh Katalin vezetésével, Koppány Tibor tervei alapján. A helyreállítás, állagmegóvás után az egykori palotarészben turistaszállót alakítottak ki. A festői fekvésű vár kedvelt kirándulási célpont lett.

A 90-es évek elején a turistaszálló megszűnt, a helyére hadtörténeti kiállítás és ólomkatona kiállítás került. (Az ólomkatona kiállítás egy nyolc négyzetméteres terepasztalon a Muhi csatát ábrázolja, több mint ezer darab figurával.)

A vár jelenleg az Önkormányzat kezelésében van. 2002-ben újabb nagy rekonstrukciós munkálatok és ásatások kezdődtek a várban. A vár látványa megváltozott: két torony védőtetőt kapott (a kaputorony és a déli torony) az alsó udvar falán körben körülbelül 100 m hosszú gyilokjáró épült, amelyről nagyszerű kilátás nyílik a lőréseken át a nyugati, illetve az északi irányba. Az “oroszlánsziklán” egy sziklakijáró épült. Ezeken kívül történt egy nem kevésbé jelentős, de kívülről nem látható átalakítás is. A vár pincéjének és a vár borozónak föld alatti összekötése (20 m szintkülönbség). Ezáltal lehetővé válik, hogy a látványosságok megtekintése után a fáradt érdeklődő egyenesen a hűvös várborozóba jusson. A Boldogkői vár így most már teljesen megújult formában várja az ide érkező turistákat.

Forrás: www.boldogkovaralja.hu

A rozgonyi csata (1312) után a vár rövid ideig Petenye fia Péter birtokába kerül, akitől ostrommal kellett a királynak elfoglalnia 1316-ban. Ettől kezdve hosszú ideig királyi tulajdonban volt. Az 1420-as évek végén Zsigmond király Regécet a török elöl Magyarországra menekült szerb fejedelemnek, Lazarevics Istvánnak, majd Brankovics Györgynek adta. 1459-ben már ismét királyi vár volt, de Mátyás már 1464 előtt a Szapolyai családnak adományozta. Szapolyai János halála után, 1541-ben a Serédyek, majd 1560-ban az Alaghy család lett Regéc birtokosa.

1635-ben Eszterházy Miklós, a későbbi nádor szerezte meg, akitől 1644-ben I. Rákóczi György erdélyi fejedelem ostrommal vette el. I. Rákóczi György 1648 őszén hirtelen meghal, így a regéci vár erődítését és az uradalmi gazdálkodás fejlesztését már nem valósíthatta meg.

I. Rákóczi György unokája I. Rákóczi Ferenc, választott erdélyi fejedelem, az ország egyik leggazdagabb főura 1666 tavaszán feleségül vette Zrínyi Ilonát. A Wesselényi-összeesküvés leleplezése után I. Rákóczi Ferenc anyja, Báthory Zsófia a jezsuiták közreműködésével kegyelmet könyörgött ki fia számára, I. Rákóczi Ferenc életben maradt ugyan, de a császári kegyelemnek nagy ára volt. Négyszázezer forint váltság mellett a Rákóczi várakba császári őrséget kellett fogadni. Zrínyi Ilona aggódva érdeklődött ez után egyik levelében, hogy Regécet nem vették e fel az “elhányandó várak” jegyzékébe. Ekkor nem csak a gazda, de a vár is kegyelmet kapott. 1676. március 27-én megszületett II. Rákóczi Ferenc, a csecsemő még nem volt 4 hónapos, amikor meghalt édesapja, I. Rákóczi Ferenc. Ezt követően Zrínyi Ilona gyermekei gyámjának jelentette ki magát, átvette az örökös főispáni méltósággal járó teendőket. 1677-ben érkezett gyermekeivel Regécre, ahol II. Rákóczi Ferenc gyermekkorának első éveit élte. Itt szerezte meg latin tudásának alapjait, itt ismerkedett hazája történelmével. Időközben Zrínyi Ilona érdeklődését felkeltette a bujdosó kurucok vezére, Thököly Imre, Az érdeklődésből szerelem, majd házasság lett.

Az esküvő után a regéci tárházba vitték Thököly ezüstneműit. 1683 májusában Regécen szervezték a felső magyarországi hadellátó központot, Szirmay Miklós várkapitány gondoskodott róla, hogy Regéc várának pincéi tele legyenek. Zrínyi Ilona ebben az időben itt élt, irányította a vásárlásokat, a várbéli munkát, készítette a zászlókat a nyári nagy hadjáratra. 1685-ben döntő támadásra készültek a császáriak a kuruc seregek ellen, ezért Thököly élelemmel és hadi néppel szerelte fel Regécet. Nem sokkal ezt követően Thökölyt a váradi pasa elfogatta, a kurucok a török ellen küzdő csapatok soraiba álltak, így 1685. november 5-én Regéc kuruc őrsége is kaput nyitott, azzal a feltétellel, hogy a császáriak oda nem vonulnak be. Nem így történt, Caprara generális a császári rendelet értelmében a várat 1686-ban leromboltatta. Tőből feldúlatott s kiforgattatott a német által.

Regéc várának hadi jelentősége a Rákóczi-szabadságharc idején már nem volt, az 1701-ben készült jelentés szerint kijavítása aligha lehetséges. A vár ugyan már nem szolgálta az 1703-ban kezdődő szabadságharcot, viszont a regéci uradalom összes javaival annál inkább. A szabadságharcot 1711-ben leverték, ezt követően 1715-ben a Rákóczi javakat elkobozták, így Regéc rövid ideig a kamara kezébe került. 150 000 forint kegyadomány fejében 1720-ban Trautsohn Donát Lipót osztrák herceg tulajdonába kerül a regéci uradalom, aki a birtokkal nem sokat törődött.

Az egykor oly dicső vár elpusztított falaiból származó kövek jelentős részét a környékbeli lakosok széthordták saját házaik építéséhez. A Trautsohn család örökös nélkül kihalt, így a regéci uradalom visszaszállt a kamarára, mely 30 évig gazdálkodott rajta.

1806-ban részben csere, részben királyi adomány címén Bretzenheim Ágost Károly osztrák birodalmi herceg az új tulajdonos. A herceg haláláig bérlők gazdálkodtak az uradalmon, a vár gazzal benőtt romjait már csak kirándulók látogatták. 1823-ban az ifjabb Bretzenheim saját kézbe vette az uradalom gazdálkodásának irányítását. A regéci előnevet kapott Bretzenheim Ferdinánd 1855-ben meghalt, az uradalmat felesége – Schwarzenberg Karolina és leánytestvérei örökölték. Ismételt öröklések és eladások következtében az uradalom fokozatosan elaprózódott, széthullott. Az egykori uradalmi központ, a regéci vár a Károlyi család tulajdonába került, a gróf utasítására helyeztek el 1936-ban először emléktáblát az északi torony falán. Emléktáblát az óta több ízben helyeztek el a várban, mára egy sem maradt, köszönhető a vandáloknak. 1949-ben a várat államosították, akárcsak az osztrák főurak, a Magyar Állam sem bizonyult a leggondosabb gazdának, hiszen az elmúlt ötven év alatt semmit nem tett a magyar történelem e jelentős műemléke érdekében. Az utóbbi évtizedek alatt néhány esetben bozótirtás folyt a vár területén, legutóbb a 80-as évek második felében, ekkor a Bükki Nemzeti Park és az Északerdő Rt. szervezésében.

1990-től Regéc Község Önkormányzata kezdi gondjaiba venni a település számára fontos, egyfajta kulturális és történelmi örökségnek is tekinthető műemléket. Az első években a gondoskodás kimerült a szemét eltakarításában, bozótirtásban, a látogatók által használt utak javítgatásában. 1998-ban elhatározás született, hogy a mindössze 120 lelkes kis község kezdeményezi a nagy kiterjedésű vár régészeti feltárását és állagmegóvását. Egy év előkészítés után, 1999. július 5-én megkezdődött az első régészeti feltárás Regéc várában, ezzel párhuzamosan kiépült a várat ellátó villamos hálózat. Még ebben az évben kezdetét vette az úgynevezett várút kiszélesítése, hogy a munkálatokban résztvevő személyek, és a helyreállításhoz szükséges építőanyag szállítása biztosítható legyen, 2000-ben befejeződött az út kiszélesítése, folytatódott a régészeti feltárás, megkezdődött az állagmegóvás a már feltárt területeken (északi bástya, északi torony környezete). Sajnos minden igyekezet ellenére sem sikerült kellő támogatásokat szerezni 2001-ben és 2002-ben, ezért az állagmegóvás, helyreállítás megtorpant, viszont a vár feltárása folyamatosan haladt. 2003 tavaszán mérföldkőnek is tekinthető helyreállítás vette kezdetét, ami az északi bástya visszaépítését jelenti.

A vár eredetileg a mainál jóval kisebb alapterületű volt: csupán az északi sziklatömböt foglalta el egy torony és a tőle délre eső, íves fallal körülvett udvar, melyen alighanem faépületek álltak. Ezt a kis várat a 15. század végén gyökeresen átalakították, majd a 16. század közepétől jelentős mértékben kibővítették dél felé. Teljes kiépülése csak a 17. században következet be, akkor, amikor birtokosai (Serédyek, Alaghyak, Rákócziak) rezidenciájaként is szolgált. A várban különböző palotaépületek, kápolna, gazdasági építmények és hadászati létesítmények (bástyák) mellett helyet kapott egy különleges, török falcsempékkel (bokályokkal) burkolt fejedelmi fogadószoba is, melynek helyreállított mását Sárospatakon csodálhatjuk meg.

Forrás: wikipedia

A tisztaszoba konyha kisszoba elrendezésű lakóegyüttest a kamra és a pince egészíti ki. A berendezés a Tokaj-Hegyaljáról a Felvidékre és Lengyelországba irányuló borkereskedelem résztvevőinek viszonylagos jómódjáról tanúskodik. A településen ugyanakkor nemcsak földművesek és kereskedők éltek, de sok iparos is tevékenykedett, a tárlat a fazekasok, bognárok, cipészek, kádárok, papucsosok, szénégetők és molnárok világát is felidézi.

Az épület különleges része a többszintes pince, amely a ház előtti országút alatt is átbúvik. Ennek kiállítási tárgyai között megkülönböztetett figyelmet érdemel a gönci hordó, ami nem csupán szállító alkalmatossága volt Tokaj-Hegyalja borának, hanem mértékegysége is: a kereskedelemben és az aszúkészítésben egyaránt. (A 136,6 literes, viszonylag kicsi hordó nagyon keresett volt, mert könnyen elfért a szekéren, és a szűk pincékben is. Hogy hány puttonyos az aszúbor, azt ma is úgy számolják: hány puttony aszútészta kerül egy gönci hordó musthoz.)

Az építmény hátsó traktusának kiállítóhelyisége, a zöld mázas gönci kerámiának állít emléket a fennmaradt darabok bemutatásával.

A Huszita-háznak nevezett népi műemlék 1978-ban nyitották meg a közönség előtt, ez volt a megye első tájháza.
A nyitvatartási időn kívül bejelentkezéssel látogatható.

Forrás: vendegvaro.hu

A református templom

Az udvarába lépve először a keletre néző szentély látható (a félköríves, alacsony apszis szélesebb szentélynégyezeti részben folytatódik), majd az ennél jóval magasabb hajótér tömege tűnik fel. A félköríves ablakok alapján egyértelműen román stílusú. A templomhajó déli oldalán egy befalazott gótikus ajtónyílás látható, eszerint maga a hajó gótikus bővítmény. A nyugati homlokzathoz hozzáépítve – kevéssel a gótikus hajó tetőgerince fölé – magasodik a vaskos templomtorony.

A 13. század elején épült templom 1560 óta a reformátusoké.

Építészeti kialakítása A torony alatt nyílik a templom mai bejárata. A félköríves szentély, a szentélynégyszög, s előtte a hajószakasz a 13. században épült. A szélesebb hajó és a nyugati homlokzat az előtte álló toronnyal gótikus stílusban, a 14. században épült. A hajó síkmennyezete új.

Faldíszítések: A 13. századtól a 16. század elejéig folyamatos díszítették a templomot falképekkel, feliratokkal. Eredetileg mind a külső, mind a belső fal festve volt. A szentély freskói nagyrészt 13. századiak. A kisebb hajószakasz festése 1400 körül készült, a nagyobb hajószakaszt a 15. század első felében festették ki. A ma látható középkori faliképek (freskórészletek) a több mint hat évtized alatt, három fázisban folyó restaurálás során a vakolat alól kerültek elő.

Az apszis képei Krisztus születésével kapcsolatos jeleneteket ábrázolnak. A szentély falain Krisztus mennybemenetele, a Szent Kereszt megtalálása, Szent György harca a sárkánnyal látható. A diadalív hajó felé néző oldalán három sorban sorakoznak a falképek.

Templomberendezés: A két padsor között balra látható a szószék, amelynek szépen faragott, festett koronája – felirata szerint – 1792-ben készült).

A Vizsolyi Biblia

Belépve a templomi térbe, az egyszerű karzat alatt tekinthető meg az 1590-ben itt, Vizsolyban nyomtatott első magyar nyelvű teljes Biblia egyik eredeti példányát (a 6 kg súlyú kötetet mintegy 800 példányban nyomtatták, s ebből 52 példány maradt meg máig, ezeknek csaknem a fele Magyarországon. A fordítást Károli Gáspár gönci prédikátor készítette, munkatársaival, a lengyel származású Manskovits Bálint nyomtatta ki. A nagy munka legfőbb támogatói Rákóczy Zsigmond egri főkapitány, Báthory István országbíró és Drugeth István zempléni főispán volt.

Forrás: wikipedia

A telkibányai Ipartörténeti Gyűjtemény a rudabányai Érc- és Ásványbányászati Múzeum kezdeményezésére nyitotta meg kapuit 1970-ben a hajdani porcelángyár épületében, amelyet a Kádár Család adományozott e célra. A gyűjtemény 6 teremben mutatja be Telkibánya nemesércbányászatának a történetét. Tokaj-Hegyalja ásványbányászatát, a híres telkibányai kerámiát, a Zempléni-hegység erdészetét, Magyarország legszebb ásványait és az adományozó Kádár család emlékszobáját.

Kerámia gyűjtemény

Hazánk első porcelán gyárának termékei és történelmi emlékei az első teremben láthatók, amelyek a gyűjtemény legértékesebb részét képezik. Széchenyi ösztönzésére, Bécs gyáralapítást tiltó rendelkezés ellenére, Bretzeinheim herceg az érckutatásnál megtalált kaolin felhasználására porcelángyárat létesít 1825-ben. Kitűnő ízléssel készült edények kerültek ki a gyárból. Később kőedény gyártásra állt át és igényes termékei külföldre is eljutottak. Az egyre növekvő konkurencia és a kedvezőtlen szállítási viszonyok miatt 1907-ben a gyár kénytelen beszüntetni termelését. E gyűjtemény a híres „Regéci” és „Telkibányai” jelzésű kerámiák teljes sorát őrzi.

Bányászati gyűjtemény

A baloldali terem bemutatja a hajdani bányaváros, Telkibánya középkori virágzó nemesércbányászatának emlékeit. Telkibányáról az első írásos adat 1270-ből származik, amelyben V. István az egyik adománylevélben említi a község nevét. Károly Róbert 1341-ben mint királyi bányatelepnek szabályozza határait. Nagy Lajos pedig 1344-ben „Telukyt” bányavárosi kiváltságaiban megerősítette. Fénykorát Zsigmond király korában élte, amikor az írások mint bástyákkal és falakkal megerősített helyet említik.

Telkibánya tagja volt az 1487-ben megalakult Felső-Magyarországi Bányavárosok Szövetségének. Ércbányászatának jelentőségét és bányavárosi rangját akkor veszti el, amikor a bányászat mélyebb szintre kerül, a telérek elszegényednek és Amerika felfedezése után a nemesfém árak visszaesnek.

Telkibánya középkori bányászatát egy dioráma mutatja be, amelyen egy makett sorozaton a bányaváros virágkorában alkalmazott csaknem teljes technológiai sor található arányosan kicsinyített méretben. Ezen megismerhető, hogyan működött a foncsormalom, amelynek középkori őrlőkövei a múzeumkertben láthatók. Megismerhető a középkori horpabányászat kézi vitlás aknái, valamint a nyílászúzók, ércmosók, stb. Tárolók mutatják be a régi bányászszerszámokat, a bányamérés és világítás eszközeit, Tokaj-Hegyalja ásványbányászatának képeit, dokumentációt, valamint a korábban itt működő fafaragó tábor alkotásait.

Kádár család emlékszobája

A bányászati teremből nyílik a Kádár család emlékszobája, amely annak a családnak a személyes tárgyait, kitűntetéseit mutatja be, akik lelkész és pedagógusként hosszú éveken keresztül gyűjtötték Telkibánya emlékeit és teljes vagyonukat a múzeumra hagyták. Különösen kiemelkedő munkát végzett a család utolsó tagja Kádár Sarolta tanítónő, aki néprajzgyűjtő és irodai munkásságáért többször kitüntetésben részesült.

Erdészeti Kiállítás

Régi dokumentációk igazolják Telkibánya környékén is az erdészet és a bányászat ősi kapcsolatát és fontosságát. A Zempléni-hegység érdekessége is több évszázadokon keresztül egyetlen megélhetési forrása volt az itt élő népeknek. Hazánk egyik legszebb vidékének természeti kincseit, fáit, növényeit, vadjait és madarait mutatja be az erdészeti kiállítás. Három diorámában, természetes környezetben látható e vidék néhány vadja, a vaddisznó, a borz, számos hüllő, köztük a zempléni vipera, megtalálhatók többek között az itt élő holló, szalonka és a gyönyörű jégmadár is. Megismerhetők a leggyakoribb gombafajták és számos fénykép látható az erdőgazdálkodásról. Nemcsak látványos de hasznos ismereteket nyújt a kiállításnak az a része, amely Zempléni-hegység legfontosabb fajtáit mutatja be eredeti törzsdarabokkal és képeken a hozzátartozó lombozataikkal és virágaikkal.

Néprajzi gyűjtemény

Telkibánya gazdag néprajzi emlékei, a háztartásban használt több mint száz éves eszközei egy kisebb teremben láthatók. Különösen értékesek az itt készült szőttesek, hímzett terítők, konyharuhák, amelyeket még ma is készítenek és használnak a községben. Értékes látványossága e teremnek az a kopjafa gyűjtemény, amely a vártemplom temetőjében található fejfákat mutatja be. Ezek az archaikus évszámjelöléseivel és díszítéseivel az oszlopos-rovásos fejfák csoportjába tartoznak, évszázadokon keresztül megtartották formájukat. Beszélő fejfáknak is nevezik ezeket, hiszen formájukról, alakjukról, díszítéseikről meglehet állapítani az elhunyt nemét, életkorát és a faluközösséghez kapcsolódó viszonyát.

Ásványgyűjtemény

Egy külön teremben elhelyezett ásványgyűjtemény bemutatja Magyarország legjellemzőbb és legszebb ásványait. Külön vitrinben láthatók csodálatos és változatos formájú kalcitok, aragonitok. A többi vitrinek bemutatják a hazánkban bányászott összes ércek és ásványok jellegzetes típusait és különleges kristályait. Megtalálható Tokaj-Hegyalja összes jellegzetes ásványa, opálok, kalcedonok, féldrágakövek, az ebből készült dísztárgyak és a híres állat és növény kövületek. Együtt látható Telkibánya jellegzetes ásványi a borostyánopáltól a termésaranyig és ezüstércig. Az ásványgyűjtemény egy magángyűjtő letétbe helyezett anyaga.

Múzeumépület és múzeumkert

A gyűjteménynek Telkibánya egyik legrégibb épülete adott helyet, amely feltételezhetően 16.sz. elején épült. Az 1774-ben készült Szartori féle térképen, mint Macellum, bányászati élelmiszerraktár szerepel. A bányászat megszűnése után Bretzenheim az épületet kibővítve itt létesítette hazánk első porcelángyárát 1825-ben. A kerámiagyár megszűnése után a romokban lévő épületet a Kádár család megvette és lakóházzá alakította át, majd múzeum létesítésére adományozta. A gyönyörű boltíves alagsorban kávézó áll a látogatók rendelkezésére.

A múzeumkertben található Közép-Európa egyetlen malomkőparkja, amely a Telkibányán használt közép- és újkori ércőrlő kövek valamennyi típusát bemutatja. A múzeumkert különös látványossága az életfa és bányász szoborcsoport, amely Nemes Sándor fafaragóművész munkája. A hajdani kerámiagyár égető kemencéjének alapzatán épült meg hazánk legszebb fekvésű szabadtéri színpada a domboldalba bevágva csodálatos háttérrel és panorámával. A kertben található emléktáró bejárata és a hozzá kapcsolódó akna a hajdani bányaműveletek hangulatát idézik.

A gyűjtemény április 1 és október 31 között tart nyitva. Csoportok előzetes bejelentés alapján a többi hónapokban is látogathatják a gyűjteményt.

Forrás: www.telkibanya.hu

A múzeumban működik az Alkotócentrum, mely egy interaktív porcelánfestő műhely, az idelátogató tehetségének kipróbálására.

Forrás: www.hollohaza.hu

Pusztaradvány falu közepén, egy ősfákkal borított domboldalon áll a historizáló stílusú, neoklasszicista formaelemeket tartalmazó Pallavicini-kastély a festői Cserehátban. A téglalap alaprajzú kastély a domborzat következtében főhomlokzatán emeletes, míg hátsó oldalán földszintes magasságú. Főhomlokzata közepén timpanonos rizalit emelkedik ki, felső részében a Pallavicini család címerével, míg jobb oldali oldalhomlokzata egy kisméretű bővítménnyel egészül ki. Hátsó homlokzatát is a középen kilépő timpanonos rizalit határozza meg. A nyílásokon vakolt ablakkeretezést, míg a sarkokon kváderezést láthatunk.

Története

A pusztaradványi kastély felépítésének pontos ideje ismeretlen, az ezen a környéken 1856–1860-ban elkészült II. katonai felmérés térképe már feltüntette a téglalap alaprajzú kastélyt és melléképületeit. Építésének datálásában segítséget nyújt a kastély biliárdszobájának igen különleges fedése is; a téglából készített poroszsüveg boltozatot itt nagyvasúti sínek tartják, amelyek megegyeznek az 1860-ban átadott budapest–miskolc–kassai vasút építésekor felhasznált sínekkel. A kastélyt tehát feltehetően az 1850-es évek közepén emelték.

A II. világháború után tanácsházát helyeztek el az egykori őrgrófi rezidenciában, majd az 1970-es évek közepétől üresen állt a kastély, állapota olyannyira leomlott, hogy 1992 nyarára már középrizalitja eltűnt, teteje beszakadt.

A kastély falai közt érte a halál Pallavicini János 1941. május 4-én.

A kastély jelene

Az épületet 2001 februárjában a Candela Kft. vásárolta meg az önkormányzattól, amely nyugodtan mondhatjuk, hogy a „sírból hozta vissza” újjáépítésével a kastélyt.
Észak-Magyarország egyik legszebb kastélyszállója 2004. július 3-án nyitotta meg kapuit, az épület enteriőrje a 19. század hangulatát idézi, azon kevés kastélyszállók egyike, amelyet döntően korhű, restaurált bútorokkal rendeztek be. Külön érdekességet jelentenek a berendezési tárgyak közül a 100-120 éves lámpatestek, amelyeket a tulajdonos újított fel, és amelyek igazi csemegét jelentenek az idelátogatók számára – a kastély pedig ily módon lámpamúzeumként is szolgál.

Forrás: wikipedia

A legszebb pontja természetesen a legnagyobb kilátást nyújtó toronyszoba, ahonnan nemcsak a gyönyörű környező helyeket élvezheti az idelátogató, hanem a kastély előtt fekvő romantikus hangulatú tavat is. Bár ebben a tóban horgászni is lehet, de igazából a látványa és a rajta való csónakázás nyújt élményt.

A duzzasztómű a község felett egy éles kanyarban épült. Az alapozás és mélyépítés részlettervei nem maradtak fenn. A műtárgy valószínűleg a Hernád kisvízhozamának időszakában épült, amikor a főgátat elzárták, és a Hernád vizét a mellékágba (a mai üzemvízcsatornába) terelték. A felvíz csatornán keresztül jut a víz a gépházban elhelyezett turbinákhoz. A turbinákon átfolyó víz az alvíz csatornán át jut vissza a Hernád mederbe. A Gibárti vízerőmű, a maga méret- és típuskategóriáján belül, Magyarország legrégibb ma is működő energiatermelő egysége. Felépítésének gondolata a múlt század végén foganhatott meg és a kivitelre, valamint általános elrendezésre vonatkozóan a Ganz-MÁVAG gyár tervtárában fellelhető legrégibb rajzok az 1903. évből származnak. Ezek a rajzok lényegében a mai állapotot tükrözik, mind az épület, mind a gépi berendezés tekintetében. Látható azonban, hogy a telep több módosításon, a gépek pedig felújításon estek át. Ezek közül az 1929. évben kiadott -még meglévő- rajzmásolat egy olyan javításról tanúskodik, amikor mindkét turbina új járókereket és szabályozó vonórudakat kapott.

Ezek a közel negyven esztendeig folyamatosan üzemben tartott alkatrészek, a jelenlegi nagyjavítás során ismét felújításra kerültek. Eredetileg mindkét gépegységhez azonos típusú sebességszabályozó tartozott. Ezek közül az egyik lényegét tekintve ma is eredeti állapotban van, és a nagyjavítás során is csupán az elhasználódott alkatrészek cseréje vált szükségessé, bárminemű lényeges szerkezeti változtatás nélkül. A másik regulátorát a negyvenes évek elején teljesen felújították. Az új szabályzó azonban nem felelt meg maradéktalanul a vele szemben támasztott műszaki követelményeknek, ezért a nagyjavítás során szerkezeti módosításon is átesett. 1967-ben kerültek felújításra a turbinák és a szabályzók. A duzzasztóműtől 100 m-re találjuk a 12 m széles árapasztót, amellyel a szűknek bizonyult duzzasztómű kiegészítése képpen az árvizek jobb levezetését kívánták elérni. A duzzasztómű és az árapasztó azonban még együttesen sem bizonyult elégnek a nagy vízhozamok levezetésére, és ezért a két műtárgy közé 1954-ben megépült az árapasztó surrantó.

Forrás: wikipedia